Homeopátiás pszichológia

Mások véleménye

Dr. F. Várkonyi Zsuzsa (a fordító) ajánlója a könyvhöz

„Pszichológusként könnyű beszorulni egyetlen iskola kerítése mögé akár egy egész
pályafutás idejére, de akinek alkata elég nyitott és nyughatatlan, annak ez a foglalkozás
is sokféle kalandos utat kínál. Én is szellemi kalandvágyból jutottam el huszonöt évi
pszichoterápiás praxis után a homeopátiához: nem volt semmi panaszom, csak a
kíváncsiság hajtott. És ma már, másfél évtizeddel később, legalább annyira
termékenynek, korszakalkotónak és intellektuálisan izgalmasnak látom Hahnemann
megközelítését, mint Freudét, Jungét vagy Berne-ét.
Túl azon a hihetetlennek tűnő csodán, hogy a természet egyes elemeiben
megtalálhatók ugyanazok a bonyolult ’témák’, amelyekről korábban úgy gondoltuk,
hogy csakis emberi sajátságok, sok más meglepetés is ért. Például az, hogy mély
pszichoterápiával ötvözve a homeopátiás információ rengeteget könnyít, gyorsít és
enyhít a fájdalmas folyamatokon; sőt, azok esetében, akik bármilyen okból nem
alkalmasak önismereti elmélyülésre, ott e nélkül is hatalmas javulást hozhat a
homeopátiás segítség; vagy az, hogy a „Miért?”-ek megválaszolása helyett elegendő a
személyiség összképének felismerése, megrajzolása, és máris van kulcs a gyógyításhoz.
Hogy mindez mitől és hogyan működik, azt többnyire még a sikeres, gyakorló
homeopaták sem értik – ahogy persze én sem. Találtam viszont két olyan analóg
működésmódot, melyek létezését ma már senki sem cáfolhatja, pedig korlátolt
képzeletünk számára ugyanilyen ’abszurdak’. Ez pedig nem más, mint a genetika és az informatika (= ezzel szoktam kiütni konzervatív orvos-barátaim kezéből a kardot). Ma
már senki sem csodálkozik azon a tényen, hogy két mikroszkopikus méretű ivarsejt
milliónyi azonosítható információt képes továbbítani és megvalósítani; de azon sem
csodálkozunk már, hogy egy körömnyi adathordozón milliárdnyi (potenciálisan végtelen
számú) információ elfér és híven előhívható – több, mint amennyit a világ legnagyobb
könyvtárai raktároznak. Pedig az emberi képzelet számára ezek ugyanúgy
megfoghatatlanok, ahogyan a homeopátiás információ útja is megfoghatatlan.
Létezéséről csakis a tapasztalat győzhet meg. Homeopátia, genetika és informatika
közös tanulságát abban látom, hogy az információnak nincs térigénye, pusztán
hordozóra van szüksége. Ez lehet egy fehérje, lehet egy chip, és lehet egy tejcukor-
golyó.
Nagyon boldog vagyok, hogy Philip Bailey könyvét sikerült magyarra átültetnem. Ez a ma
már klasszikusnak számító mű mintegy tizenöt éve került a kezembe – már akkor is
óriási élményt adott –, de akkor még nem tudtam, hogy Bailey megközelítése milyen
pontosan fedi Hahnemann eredeti elképzelését a holisztikus gyógyításról. Mindketten
egységes egészként látják az embert: testi és mentális adottságok, egészség-képek és
betegség-tünetek mind egy-egy egységes ’csomag’ részei, melyek átfogó egységben is
kezelendők, ha nem akut állapotról van szó.
Ami a fordítás nyelvi részét illeti, bő féléven át, boldogan bíbelődtem szinte minden
állítással, játszottam a szerző stílusának minél hitelesebb átültetésével, akár még a
jelentéktelen kis tárgyi tévedések javítgatásával is. Igyekeztem a legegyszerűbb
nyelvezetet használni és maximális arányban választani magyar szavakat. Örülnék, ha
sikerült volna a hasonszer kulcsszó bevetésével újjáélesztenem az Organon 19. századi
fordításának (ma már bájosnak ható) hangulatát. Viszonylag sok fordítói lábjegyzetet
készítettem, főként azért, hogy bárki ’újonc’ is tökéletesen érthesse Bailey
mondanivalóját, és megkapja az angol szövegkörnyezet mindenkori magyar
megfelelőjét. A homeopátiában és az angol nyelvben komolyan jártas olvasóktól pedig
elnézést kérek, ha számukra egy-egy lábjegyzetem ’túlmagyarázásnak’ hat.
Kívánom, hogy a könyv olvasásában ki-ki találjon legalább annyi örömet és hasznot,
amennyit a fordítás során én találtam!” (Dr. F. Várkonyi Zsuzsa)